Blogok

Túrmezei Erzsébet: Pótvizsga szeretetből

A Mester nagy iskolájában
Ma szeretetből pótvizsgáztam
Tanítóm előtt remegve álltam.

Az első vizsgán én elbuktam,
A tételt bár kívülről tudtam,
De gyakorlatilag azt előadni nem tudtam.

Szerettem én ki engem szeret,
Minden jó embert, akit csak lehet,
De az ellenségemet?!

Aki rágalmaz, kinevet?
Ad mindenféle csúf nevet,
Gyaláz és megaláz engemet?

Ilyet nem tudok szeretni: - Nem!
És ezt húztam ki, ez volt a tételem.
Hogy ellenségemet is szeressem.

Szereted? - Kérdezte tanárom,
Az én Mesterem és Megváltóm.
Nem tudom! - Hiába próbálom.

Szelíden mondta, de erélyesen:
Pótvizsgára mész! És ha mégsem
Tanulod meg, megbuksz egészen.

A szeretet nehéz tétel.
A legtöbben ebben buknak el,
Mert aki bánt, azt is szeretnünk kell.

De Mesterem tovább tanított,
Különórára hívott,
Szeretetével sokat kivívott.

Mutatta kezén, lábán a sebet,
Hogy mennyit tehet a szeretet,
Eltűrni a kereszt-szegeket.

Eltűrni a gúnyt, gyalázatot,
Töviskoronát, nehéz bánatot.
A dárdaszúrást, mit értem kapott.

Megrendültem egész szívemben.
Hát a szeretet ilyen végtelen?
Tanítóimtól tanulni kezdtem.

Megnyerheted vele úgy lehet,
Hogy ő is megtér, hogy ő is szeret,
Ha látja a te szeretetedet.

Így tanított, szívem felrázta.
Látta, hogy hajlok a tanításra.
Szeretetét szívembe zárta.

És most pótvizsgáztam belőle,
Ott volt ellenségem is,
Gúnyos megjegyzést kaptam tőle.

De én szeretettel feleltem,
S e szeretettel őt megnyertem,
És a pótvizsgán általmentem.

Tovább tanulok, tovább megyek.
Vannak szeretet egyetemek,
Magasak, mégsem elérhetetlenek.

Mert más tudományt, sokat tanulhatok,
Megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok,
De ha szeretet nincs bennem
Semmi vagyok!

A.A. : Hálát adok

Hálát adok Isten, Neked,
Mert vigyáztad életemet,
Velem voltál búban-bajban,
Velem, mikor boldog voltam.

Hálát adok Isten, Neked,
Mert vigyáztad szüleimet,
Óvtad őket szeretetben,
Velük voltál minden percben.

Hálát adok Isten, Neked,
Mert vigyáztad gyermekimet,
Ajándékod oly’ bőkezű,
Életemben ők a derű.

Hálát adok Isten, Neked,
Mert lépteim terelgeted,
Hibáimat fel-feltárod,
Bűneimet megbocsátod.

Hálát adok Isten, Neked,
Mert megéltem ezt a telet,
Óévemet búcsúztatom,
Istenemet magasztalom.

Hálát adok Isten, Neked,
Mert kaphattam Tőled hitet,
Fogadd tőlem szeretettel,
Köszönetem, fent a mennyben.

2011. 12. 30.

Antal Adrienn: Karácsony előtt

Készül a Szeretet világra jönni,
emberi szívekbe meleget csenni,
békét hinteni a lehulló hóra,
fényeket festeni jelenvalóra.

Készül az ember méltón ünnepelni,
fenyőfák alá ajándékot venni,
valami szépet most mindenki adna,
együtt lesz családok apraja-nagyja.

Karácsony előtt elkezdünk készülni,
szent szeretetben újra egyesülni,
tágabbra tárul a lelkünk ajtaja,
kis Jézus nyitja, a Megváltó, maga.

Mit karácsonykor elkezdünk tartani,
ünnep után is kellene vallani,
és szeretetünk köztünk megmaradna,
évente háromszázhatvanöt napra.

2011. 12. 12.

A legnagyobb kérés

"Legyen meg a Te akaratod!"
Ha elkerülnek a gondok, a bánatok,
Könnyű kimondani ezt a mondatot...
De, ha nehéz órák jönnek, s az öröm ködbe vész?
Ha a szív vérzik s a lélek zokog?
Ha éjszakáknak tűnnek a nappalok,
Akkor nehéz eltördelni ezt a mondatot,
Hogy "legyen meg a Te akaratod!"

Inkább sikoltanék, Atyám, óh, ezt ne! Ne!
Miért kellett ennek így történnie?
És a szívem keserű lázadásba jut,
Ha érthetetlen előtte az út
Sírva tesz fel kínzó kérdéseket,
Én Istenem! Hát ez a szereteted?

Azután lassan elcsitul, "bocsáss meg, óh, Atyám!"
Hisz Te szeretsz engem mindig igazán.
A kínban vergődő szívemmel is tudom:
Te vezetsz engem a legjobb úton.
Akaratod ellenemre is véghez viheted,
Szívem mégsem lesz ettől csöndesebb...

Taníts meg hát Hozzád méltón imádkozni,
Hogy ne csak szájjal, de szívemből is tudhassam mondani,
"Legyen meg a Te akaratod,
Ahogy Te akarod, mégse úgy, ahogy én,
Mert a békesség csak így lesz az enyém."

Lehet az út tövises, meredek,
Amerre Te vezetsz, arra én bátran mehetek.
Mindennapi kérésem így csupán egy marad:
Add, hogy csupán Téged kívánhassalak.
Legyen minden úgy, ahogy TE akarod,
Ha az éj temet, ha a Nap nevet.

Fogd meg hát a kezem,
Fogadd el újra a szívem.
Ha az utam célját el is takarod,
Hiszek Benned!
Legyen mindig meg a Te akaratod!
Ámen.

Imádság Szent Fausztina nővér naplójából

Úr Jézus, szelid szivedből, mint kristályból, úgy áradnak felénk az Isteni Irgalmasság sugarai, ezért könyörgünk Hozzád: Urunk Jézus, fogadj be minket irgalmas szivedbe!
Tedd irgalmassá szememet, hogy ne itéljek elhamarkodottan és ne gyanakodjak senkire, hanem minden lélekben a jót lássam és segitőkész legyek.
Tedd irgalmassá nyelvemet, hogy rosszat senkire se mondjak, s megbocsájtó, figyelmes szavakra találjak.
Tedd irgalmassá és jóságossá kezemet, hogy minden fáradságot és nehézséget magamra vehessek mások terheinek enyhitésére.
Tedd irgalmassá és segitőkésszé lábamat, hogy fáradtságom és kimerültségem ellenére segitsek a rászorulókon.
Tedd irgalmassá és minden nyomorúság előtt nyitottá szivemet, segits, hogy senki elől el ne zárkózhassak, sose beszéljek a saját szenvedéseimről.
Fogadj be Uram, szentséges szivedbe! Jézusom, találjon a Te Irgalmasságod nyugalmat bennem! Hozzád könyörgök Uram! Te vagy a Mindenható Szeretet, magasztalom irgalmas jóságodat! Ámen.

Lőrinczy Lajos: A sas halála

Tudomásom szerint ez a vers boldogemlékű Márton Áron püspök halála évfordulójára iródott.

Meghalt a király. Az erős, a hatalmas:
A sziklacsúcsok vakmerő kalóza,
Meghalt a Sas.

És összegyűlnek sírni és siratni
A ketrecek s a vadon urai.

Ily sokadalmat még senki se látott!
Mind rongyos cifrák, törpe óriások.

Varjú és kánya, nyúl, veréb és vércse:
Még a bagoly is gyászruhát ölt érte.

Vág valamennyi szomorú pofát,
Ahogy az embertől már megtanulták
Az alakoskodást.

A rangkülönbséget már többé nem érzik:
Hazudhatnak. Szavuk nem ér az égig.

Ontanak álnok krokodilkönnyeket,
Összepislognak, egyetértenek.

A holló károg: - nem bírja lenyelni:
-Kár, hogy nem tudott énekelni!

Majd a bagoly szól: Erejét csodáltam:
De azt hiszem, én mégis messzebb láttam!

S kotyog a tyúk és gágog a liba:
- Hát, benne is volt épp elég hiba!

Gőgös volt, kevély: bennünket lenézett.
Hát íme, rajta is betelt a Végzet!

Most már tudjuk, velünk egy sorban van:
Ő se különb tyúk, a Sas se halhatatlan!

Nevetnek hozzá. A kakukk röhög.
Minden mulandó. Csak az irigység örök.

De ott lenn, a tikkadó tarka réten,
Meghúzódva a repedékben

Cirpel a tücsök. Halkan sóhajt, de benne
Zokog a rét, s a mezők viráglelke:

Senki sem mondja, de mindenki érzi:
- CSAK Ő TUDOTT A NAPBA NÉZNI!

Mentes Mihály KELL

Olyan nehéz olykor lelkemen a teher!
És menni kell. Vinni kell. Cipelni kell.

Éjszaka van. Csend. Az emberek alusznak.
Úgy szeretem a csendet.
De őr vagyok és látom, hogy tolvajok járnak,
És a szívem harangoz, kiált és csenget.

Olyan jó a kolostor, a cella hűs magánya:
Ellátogat bele az Isten.
De valami ragadja szívemet a tömegbe,
Hogy prédikáljon, áldjon, védjen, segítsen.

Úgy félek a harctól. Úgy utálom a kardot.
Áldom, vágyom a békét.
De harcolni kell mégis, hogy a sátán katonái
Isten zászlóját, a lelket szét ne tépjék.

Úgy vágyom sokszor, olyan jó volna sokszor
Kisírnom magamat.
De vigasztalnom kell és könnyeket letörölnöm.
És sírni, sírni, sírni nem szabad.

Olyan gyenge vagyok. Hogy kellene vigyáznom,
S félnem, hogy elesem!
De kísértésbe menni és lelkemre kell szedni
Új gondokat, új lelkeket dalolva, szívesen.

Jó volna, ha gyávának mondanának. Jó volna
A nyugalmas alázat.
De hősnek kell lenni, mert gátak szakadnak
És égnek, égnek, égnek a házak.

Az Úr küld őrnek, papnak, hősnek, orvosnak, katonának.
Jaj, de kegyetlen küldetés!
Jaj, de letenném sokszor e szörnyű terhet. És
Vinni, cipelni s énekelni kell.

Ima

Még egy gyimesi ima, fogadjátok szeretettel:

Lehullott a Jézus vére
a szent keresztfa tövére
Drágalátos szent testéből,
öt mélységes sebeiből.
De a földben nem maradhat,
mint a piros rózsa kinyílla.
A szent angyalok felszedték,
alázatosan tisztelték.
Mondá Jézus az angyalnak:
vidd fel szépen szent Atyámnak,
Mondjad, keresztfámról küldtem,
fogadja kedvesen tőlem.
Ez a virág drágalátott
sebeim kinyílt rózsája,
Mit nagy fájdalmimból szültem,
véres könnyekkel öntöztem.
Nincs már hátra, csak egy órám,
elvégződik minden munkám.
Kifogy a keserű pohár,
mely a világ kezdetétől vár ránk.
Ádám keserű almája
hozott e kínos halálra.
Gyertek az én keresztfámhoz,
üdvösségtek oltárához,
Boruljatok le előtte
Szent Atyához könyörögve,
Soha el ne feledjétek,
hogy meghaltam érettetek. Ámen.

A SZENTLÉLEK SEGÍTSÉGÜL HÍVÁSA

Mennyei Király, Vigasztaló,
Igazságnak Lelke,
Ki mindenütt jelen vagy
és mindeneket betöltesz,
minden jónak kútfeje és az életnek megadója,
jöjj el és lakozzál mibennünk,
és tisztíts meg minket minden szennytől,
és üdvözítsd, Jóságos, a mi lelkünket!
(III-IV. század)

Kegyelmekben gazdag, szép PÜNKÖSDÖT kívánok minden kedves embertársamnak, bárhol is éljen ebben a mi csodálatos, de Krisztusról egyre jobban megfeledkező világunkban. Kérjük a SZENTLELKET, hogy munkálkodjék bennünk, hogy visszataláljunk mindannyian az Úrhoz szeretetben, egységben és elfogadásban, hogy ne kizsákmányoljuk egymást és a földi javakat, hogy ne visszaéljünk a kapott mindennapi ajándékokkal, hanem keresztényi módón élni tudjunk vele mindenki javára, épülésére és legfőbbképpen az ISTEN DICSŐSÉGÉRE.
/koppanzs /

Pénteki ima

Először is megköszönöm Zsolt blogtársamnak a gyimesi imához irt szép gondolatait. Most közzéteszek ismét egy gyimesi imát, lehet, kissé nehézkes és érthetetlen a szövege, de éppen ettől szép (szerintem). Én a férjemtől tanultam, aki a nagymamájától tanulta gyerekkorában. Fogadjátok szeretettel:

PÉNTEKI IMA

Eset, eset, Jézusnak keresztje, ma péntek ugyanis
Annak a napja, ahol imádkozik az Úr Jézus Krisztus.
Ül siralmas székében, Paradicsom kertjében,
Aranyhaja leeresztve, jobb kezében
kicsi írott könyvecske
Bal kezében hét singes olvasó könyvecske.
Könnyes szemekkel olvasgassa
Odamene az Ő áldott Szent Anyja
Kérdé, szóval mondá neki:
Mért sírsz, mért sírsz én áldott Szent Fiam?
Hogyne sírnék, én áldott Szent Anyám,
Mikor én el vagyok árulva.
Két nap engem a zsidók üldöznek,
Harmadik napján megfognak,
Vas kesztyűkkel fogdosnak,
Vas lándzsákkal szúrkodnak,
Éles kardokkal döfődnek
Étel helyett, ital helyett epével, ecettel és mirhával
kevert borral etetnek és itatnak.
És a Szent kezeimet és a Szent lábaimat
Erőszakosan keresztre vonják.
Tompa vasszegekkel Szent piros véremet
cseppig eleresztik.
Menj el, menj el, én áldott Szent Anyám,
Hirdessed az én keserves halálomnak emlékezetét.
Hogy aki ezt megtanulja és ezt elmondja,
Este lefektében, reggel felkeltében
Kiváltképpen minden pénteken háromszor,
Még a legkisebb ujját sem hagyom bűnben
Halála óráján nem küldöm sem angyalomat,
Sem prófétámat, sem halálomat,
Hanem én magam az én áldott
Szent Anyámmal fogok megjelenni.
Testét hagyom a földnek, lelkét veszem magamhoz,
Viszem Mennybe az Örök dicsőségbe. Ámen.


Tartalom átvétel