Domonkos Apácák O.P.

(Monache Domenicane)

Domonkos Apácák címereDomonkos Apácák címere

Szent Domonkos az első női kolostort 1206-ban a francia Prouille városkában hozta létre. Szabályaikat III. Honorius pápa 1218-ban hagyta jóvá.
A II. rendi domonkos apácák a férfiakéhoz hasonlóan szigorú szabályok szerint élnek; szemlélődők, nem folytatnak külső apostoli tevékenységet. Kolostoraik lényegében függetlenek egymástól.

Megtalálhatók a világ minden táján: 216 kolostorban 5660 domonkos apáca él és imádkozik Isten Országa terjedéséért. (1989-es adat).

Magyar földünkön már a XIII. század elején megtelepedtek. Híres volt a veszprémi szent Katalin kolostor, ahol pl. a stigmatizálst Boldog Ilona élt, valamint a Nyulak-szigeti kolostor, ahol Árpádházi Szent Margit lett áldozat hazájáért. Voltak még kolostoraik Székesfehérvárott,Sárospatakon, Pécsett, Kolozsvárott és Besztercén. Imádságos, vezeklő jelenlétüket lassanként a török hódoltság szüntette meg.

A II. világháború után Szegeden történtek kezdeményezések a II. rendi domonkos apácarend újjászervezésére. Nem hiányoztak a nagylelkű jelöltek, azonban az 1950-es feloszlatás ezt a bimbózó közösséget is elsöpörte. - Újjáalakulásuk megkezdődött.

Legismertebb domonkos apáca szentek: Montepulcianói Ágnes (+1314), Sienai Katalin (1347-1380) - bár ő nem a II. rendhez tartozott -, Limai Róza (1586-1614), a stigmatizált Magyar Boldog Ilona, Árpádházi Szent Margit és első szent királyunk családjának "utolsó aranyágacskája", Árpádházi Boldog Erzsébet.

"Ajánljad a te lelkedet és testedet az Úr-Istennek és legyen szíved mindenkoron az Úr-Istennel, úgy hogy sem halál, sem egyéb ok tégedet meg ne vonjon az Istennek szerelmétől."
Margit Legenda

"Tisztelendő nővértársaim, egy fiatal, szép és kedves nővér, egy hatalmas, gazdag, előkelő király leánya és a magyar királyság minden földjének igazi örököse oly türelemmel, alázattal és erénnyel viselte Rendünknek szegénységét, hogy példaképül állíthatjuk magunk elé ezt a boldog Erzsébet nővért, an emes hercegnőt.Ő annyira hűséges volt Istenhez a szegénységben, száműzetésben, szenvedésben, megvettetésben, alázatban és vezeklésben, hogy megkoronáztatott az élet koronájával."
Árpádházi Boldog Erzsébet tössi Legendájából