Van egy hiteles könyv, melynek a főszereplője Judit, álom közben pusztította el az ellenség fővezérét. Jó néhány száz éve megtörténhetett ez az esemény, mikor a könyvet megírták róla. A nyomdát akkoriban még nem ismerték, ezért kézzel másolgatták. A másolók pedig - ha úgy gondolták, hogy egy vagy más adatot jobban tudnak, mint a könyv - saját értesüléseik szerint változtatták a szöveget. Így nem csoda, ha a mai történelemtudomány nem tudja megmondani, hogy melyik hadjáratban, milyen szereplőkkel történtek Judit könyvének eseményei. Lényeg, hogy nagyon szép és elgondolkodtató olvasmány. Példának állított egy asszonyt, aki leckét adott a városi tanács bölcseinek az Istenbe vetett bizalomról. Imája, okossága, lélekjelenléte az ellenség pusztulását jelentette. A könyv a hatalmas asszír király hódító tervével kezdődik. Birodalmát körülvevő kisebb államoktól teljes megadást és igen sok adót kíván. Zsaroló követei azonban üres kézzel mennek haza. Erre a fővezért, Holoferneszt küldi hadba, hogy példásan büntesse meg az ellenálló országokat. A jól felszerelt óriás hadsereg megindul nyugatnak. A felvonulás annyira félelmetes, hogy hírére az előbb még büszke országok jó előre meghódolnak. Békeküldöttségeik azonban már eredménytelenek. Az asszírok mindent pusztítanak, válogatás nélkül. Hadseregük már Júda földjén áll. Bár az ijedség itt is igen nagy, mégis ellenállásra készülődnek. Ez azonban nemcsak abban áll, hogy élelmiszereket raktároznak, előőrsöket állítanak és megszállják a hágókat. Többet tesznek: sokat imádkoznak. Imádkoztatják a gyermekeket is, hisz az ártatlanok imáját szívesebben hallgatja Isten: talán nem fogja engedni, hogy népéből és vallásából gúnyt űzzenek a pogányok. Imádság mellett böjtöket tartanak, hogy megnyerjék Isten segítségét. Készülődik az ellenfél is. A fővezér első dolga megtudni, miféle fajta nép, mely egyedül mer szembeszállni vele. A felvilágosítás így szólt: Isten népe, mely ha hűséges Istenéhez és vallásához, a történelme folyamán mindig égi védelemben részesül. Ha meg hűtlen, mindig magára maradt. A felvilágosító még tanácsot is ad: csak az esetben kezdjenek támadást, ha meggyőződtek, hogy a nép most is hűtlen. Ellenkező esetben szégyenbe fullad hadjáratuk. - Vakmerő tanács egy gőgös hadvezér számára! Előterjesztőjét mégsem büntetik azonnali halállal. Inkább átadják a zsidóknak. Hadd lássa csak jövendölésének kudarcát, és haljon együtt az utolsó szálig kiirtásra ítélt ellenállókkal. Így jutott emberünk Betúlia várába. Szívesen fogadták és sorsközösséget vállaltak vele. Betúlia volt egyébként az első végvár melyet Holofernesz ostrom alá vett. A jófekvésű, magas sziklavár bizakodva fogadhatná az ostromot, ha vízellátása kielégítő lenne. A bővízű források azonban nagyon távol, a gyérek is a várfalon kívül fakadtak. Holofernesz pedig az összeset elfoglalta és nyugodtan várt. Húsz nap telt már el. A fejadagra kiszabott víz elfogyott. Erre megtört az ellenállás. A főpap egyúttal várparancsnok, kétségbeejtő helyzetbe került. Feladja a várat? A nép inkább szeretett volna élni a szolgaságban, mint meghalni hősiesen. A legrosszabb esetben is jobbnak látszott halni a gyors fegyvertől, mint a lassú szomjúságtól. Szorongatott helyzetükben sohasem hagyták abba az imádkozást. Népgyűlést tartottak és megegyeztek, hogy még öt napig kitartanak. Hátha odáig megkönyörül Isten. Az ötnapi határidőbe, melyet mintegy Istennek szabtak, sehogy sem egyezett bele egy Judit nevű igen szép özvegyasszony. Gondolta, ha Isten végtelenül és mindig jó, hogyan kívánhatja az ember, hogy a jóságot öt napon belül kelljen megmutatnia? Judit mélyen vallásos. Egész életmódja például szolgálhatott mindenkinek. A vezetőségnek azt a tanácsot adta, hogy ne öt napig, hanem imádsággal és bizalommal mindvégig tartsanak ki. Így fog rajtuk könyörülni Isten. Juditnak ezen kívül jól meggondolt terve is volt a vár megszabadítására. Az egész nép imáját kérte, hogy sikerüljön. Szolgálója kíséretében elhagyta a várat. Rövidesen elérték az ellenség előőrseit. Mikor azok szándékuk felől érdeklődtek, azt felelte, hogy életét menti. Megadja magát. A vár ugyanis biztosan az asszíroké lesz. Hajlandó elárulni védelmi titkokat is, de csak magának a fővezérnek. Így jutott Holofernesz elé. Szépsége, ruhái, ékszerei azonnal elérték hatásukat. A fővezér egyből beleszeretett. Judit se sajnálta a hízelgő szavakat, főleg ha az ellenség hadi dicsőségét emlegette. Betúliáról meg azt mondta, hogy ott mindennek vége. De ez a helyzet az egész országban. - A beszámoló alapján a vezér most már nemcsak szépnek, hanem okosnak is találta Juditot. Bizalmába fogadta és a táboron belül szabad mozgást engedélyezett neki. - Idáig minden Judit tervei szerint ment. De most jött a neheze, a kettős játék. Magába bolondítani a vezért, úgy hogy maga ne kövessen el bűnt, ne valljon szégyent. Mindez a továbbiak miatt volt fontos. A negyedik nap a vezér vacsorára hívta Juditot, azzal a szándékkal, hogy szeretőjévé tegye. Volt terve Juditnak is, de egészen más. A vacsora kitűnően sikerült, a folytatólagos mulatás még jobban. Judit szorgalmasan töltögetett, hogy a vezér teljesen elázzék. Könnyen ment. Részegen távoztak a vendégek is. Most jött el Judit nagy órája. Imádkozott majd karddal levágta az alvó Holofernesz fejét. A többi már magától ment. A fejet kézitáskájába tette, és mivel szabad járása volt, szolgálójával együtt elhagyták a tábort. A történet úgy fejeződik be, hogy Judit tanácsára Holofernesz fejét kitűzték a vár falára. Virradatkor pedig kitörtek. A látványra kitört a rémület az ellenséges táborban. "Elhagyta őket az ész meg a jótanács. A félelemtől és rettegéstől űzve, egyedül csak a futásban találtak menedéket." A vár és az ország kiéhezett és elszegényedett népére hagyták táboruk minden gazdagságát. A megmenekültek hálaimáját így írja le a Biblia:
|
|||
