Nagycsütörtök

Giovanni Antonio Sogliani:Jézus megmossa a tanítványok lábát
"Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, s akkor egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan". (Jn.13,4-10.)

Nagycsütörtök a keresztény hagyomány szerint az utolsó vacsora napja, amikor Jézus a Gecsemáné kertben búcsút vett tanítványaitól és felkészült az áldozatra. Szeretete jeléül megmosta tanítványai lábát. A Nagyhét ünnepeinek sorában a nagycsütörtök a gyász napja, ezért csütörtök estétől szombat estéig nincs harangozás. Nagycsütörtökhöz köthető az Eucharisztia megalapítása.

Nagycsütörtök

Az utolsó vacsora

A keresztény hit szerint azért ment Jézus Jeruzsálembe a húsvéti ünnepekre, hogy "mint leölésre szánt bárány" föláldozza magát az emberek bűneiért és a mózesi törvényen alapuló vallás helyett új kutuszt teremtsen.

Jézus halálának előkészítése

Két nappal a zsidók húsvétja előtt a vallási vezetők összegyűltek és tanácsot tartottak, hogy miként tudnák Jézust csellel elfogni és korábbi elhatározásuk szerint megölni. Cselhez azért kell folyamodniok, nehogy zavargás támadjon az ünnepre összegyűlt és Jézussal szimpatizáló nép között. Ezért kapóra jött nekik, hogy a tizenkét tanítvány közül az egyik, karióti Júdás elment a főpapokhoz, hogy megtudakolja tőlük, mit kap, ha a kezükre adja Jézust. Azok harminc ezüstöt fizettek neki. Júdás ettől kezdve csak a kedvező alkalmat kereste, hogy mesterét kiszolgáltassa nekik.

Mindez azonban az evangélumok szerint nem Jézus tudtán és akaratán kívül történt, hiszen hogy a két nap múlva elérkező húsvéton kereszthalálra adják ellenségei. Halálát azzal is előkészítette, hogy megengedte egy asszonnak (János szerint Máriának, Lázár testvérének), hogy drága olajat öntsön a fejére és ezzel mintegy előre megkenje testét a temetésre. (Mk 14,1-11)

Pászkavacsora - búcsúvacsora

A zsidók minden esztendőben megülték az Egyiptomból való kiszbadulás emlékére a hét napig tartó pászkabárány és kovásztalan kenyér ünnepét, a húsvétot. Az ünnepi lakomán, amelyet Jeruzsálemben kellett megtartani, egy előzőleg a templomban leölt bárányt fogyasztottak el (húsvéti vagy pászkabárány) kovásztalan kenyérrel, keserű salátákkal és borral. E vacsorát, amelyet Lukács szerint Péter és János készített elő, Jézus elköltötte tanítványai körében (Mk 14,12-21).

Macip: Az utolsó vacsora

A Szeretet himnusza

Szent Pál Korintusiaknak írt 1. levele 13.


Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén
ha szeretet nincs bennem,
csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.
Lehet prófétáló tehetségem,
ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat,
hitemmel elmozdíthatom a hegyeket,
ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.
Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt,
odaadhatom a testemet is égő áldozatul,
ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.






A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny,
nem kérkedik, nem is kevély.
Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,
nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.
Nem örül a gonoszságnak,
örömét az igazság győzelmében leli.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet nem szűnik meg soha.
A prófétálás véget ér,
a nyelvek elhallgatnak,
a tudomány elenyészik.
Most megismerésünk csak töredékes,
és töredékes a prófétálásunk is.
Ha azonban elérkezik a tökéletes,
ami töredékes az véget ér.
Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyermek,
úgy gondolkoztam, mint a gyermek,
úgy ítéltem, mint a gyermek.
De amikor elértem a férfikort,
elhagytam a gyermek szokásait.
Ma még csak tükörben homályosan látunk,
akkor majd színről színre.
Most még csak töredékes a tudásom,
akkor majd úgy ismerek mindent,
ahogy most engem ismernek.
Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három,
de közülük legnagyobb a SZERETET.


Tartalom átvétel