Adorans

Az evangéliumok számos olyan beszédet tulajdonytanak Jézusnak, amelyek valamilyen vallási vagy erkölcsi oktatást tartalmaznak. E tanítások kerete gyakran egy-egy vita, amelyet Jézus ellenfeleinek a hozzá intézett kérdése vezet be, amelyre Jézus viszontkérdése, illetve a részletesebb válaszadásba ágyazott tanítása következik. Máskor a tanítványok vagy a nép e beszédek hallgatói.

Erkölcsi intelmek

A szinoptikus evangéliumok Jézus-beszédei többnyire erkölcsi előírásokat rótartalmaznak, a lemondásról, a bűnbánatról, a szelídségről, az irgalmasságról és más hasonló keresztény erényekről szólnak.

A talentumokról szóló példabeszéd pl. a tehetség elfecsérlése ellen emel szót. Egy ember idegenbe utazott, vagyonát pedig szolgáira bízta. Egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint. Aki öt talentumot kapott, kereskedni kezdett és megkétszerezte a rá bízott értéket. ugyanígy tett, akire két talentumot bíztak. Aki pedig egyet kapott, gödrög ásott, hogy aba rejtse urának pénzét. Mikor az úr visszatért, elszámoltatta szolgáit. Azokat, akik megkétszerezték a talentumokat, megjutalmazta, azt pedig, aki elásva a talentumot nem kamatoztatta, haszontalannak és lustának minősítette, majd szigorúan megbüntette.

Az elbizakodottsággal és a gőggel szemben fogal állást a farizeus és a vámos példázata. A farizeus emelt fővel imádkozott a termplomban, hálát adva Istennek, hogy nem olyan bűnös, minta többi ember - mint a vámosok -, akik mind gonoszaok, rablók és házasságtörők. A vámos ezzel szemben a szemét sem merte fölemelni az égre, hanem bűnbánóan a mellét verte és Isten irgalmáért esedezett. Jézus szerint a vámos nyerte el a megigazulást, "mert aki magát felmagasztalja, azt megalázzák, aki megalázza magát, azt felmagasztalják". (Lk 18,14)

A végidő

A szinoptikus evangéliumokban a Jézusnak tulajdonított beszédek központi témája a világ vége, a végidő és az azt követő nagy ítélet. Ennek az időpontját senki sem tudhatja, még az angyalok és a Fiú sem, csak az Atya. Ezért mindenkinek állandóan készen kell lennie, mint azoknak a szolgáknak, akiknek ura idegenbe ment és nem mondta meg, hogy este, éjfélkor, kakasszóra vagy reggel fog-e hazatérni. De amint a fügefa zsendüléséről fel lehet ismerni, hogy közel van a nyár, úgy a világ végét is megelőzik bizonyos előjelek. Félelmetes tünemények jelennek meg az égen, természeti katasztrófák és háborúk pusztítják az emberiséget, üldözni fogják Jézus követőit s még a tanítványok is meghasonlanak egymással. Akkor a világmindenség összetartó erői megrendülnek, majd megjelenik az Emberfia a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel. Trónjára ül és maga elé gyűjti az összes népeket, hogy szétválassza őket, mint ahogy a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól.

Rogier van der Weyner: Utolsó ítélet

A jobbjára állítottakat beengedi országába, az örök életre, mert irgalmasságot gyakoroltak: az éhezőnek enni adtak, a szomjazót megitatták, a vándort befogadták, a mezítelent fölruházták, a beteget meglátogatták, a börtönben sínylődőt pedig fölkeresték. A tetteikt úgy ítéli meg a világ bírája, mintha vele cselekedték volna.

A balján állókat eltaszítja magától az örök tűzbe. E szörnyű büntetésben azért lesz részük, mert nem gyakorolták az irgalmasságot.

A János-evangélium is beszél a világ végi nagy ítéletről, de ott annak kimenetelét nem az irgalmasság cselekedeti, hanem a lélekből való újjászületés és a Jézusban való hit szabja meg.

Vitabeszédek

A Márk-evangélium szerint egy alkalommal néhány farizeus ment Jézushoz, hogy kérdéseikkel zavara hozzák. Azt kérdezték tőle, hogy szabad-e adót fizetni a császárnak. Jézus felismerte álnokságukat és le is leplezte azt. Megkérdezte, hogy kinek a képe és a felirata látható a dénáron. A császáré- felelték neki. Jézus ekkor kijeletette: "Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené." (Mk 12,17)

Máskor a szadduceusok mentek hozzá és a föltámadásról kérdezték őt, amelyet tagadtak. Arra a mózesi törvényre hivatkoztak, amely szerint ha valakinek meghal a testvére és asszonyt hagy maga után, gyermeket pedig nem, akkor a testvérnek el kell vennie az özvegyet és utódot kell támsztania testvérének. Kérésük az volt, ha hét testvér ily módon ugyanazt az asszonyt veszi feleségül (egyik sem hagyva utódot), haláluk után, a feltámadáskor melyiküknek lesz a felesége. Jézus válasza kettős. Először a ki nem mondott, de a háttérben meghúzódó tagadást cáfolta meg azt tanítva, hogy Mózes könyveivel nincs ellentétben a feltámadás hite. Isten - az élők Istene - úgy mutatkozik ui. be a csipkebokornál, mint az ősatyák Istene, akinek éppen ezért élniök kell, pedig meghaltak. A formálisan feltett kérdésre pedig azt válaszolta, hogy a feltámadás után az emberek nem házasodnak, hanem úgy élnek, mint az angyalok a mennyekben.