Az időszámításunk kezdete körüli időben a zsidó írás-, illetve törvénytudó tanítók, a rabbik, a mózesi törvényt több száz tiltó és parancsoló szabályra osztották, s ezek megtartását egyforma szigorúsággal követelték. A kereszténység - fokozatosan eltávolodva a zsinagógától - nem annyira a mózesi törvények megtartásától, hanem inkább a Krisztusban való hittől remélte az üdvösséget. Ezért a sok előírás között a keresztények valamilen rendező elvet kerestek, olyan első és legfőbb parancsot, amelynek megtartása átfogja az egész törvényt és a törvény lényegét alkotó főparancsolatot a szeretetben jelölték meg és Jézustól származtatták.

A kettős szeretet

Az evangéliumok számos olyan beszédet tulajdonytanak Jézusnak, amelyek valamilyen vallási vagy erkölcsi oktatást tartalmaznak. E tanítások kerete gyakran egy-egy vita, amelyet Jézus ellenfeleinek a hozzá intézett kérdése vezet be, amelyre Jézus viszontkérdése, illetve a részletesebb válaszadásba ágyazott tanítása következik. Máskor a tanítványok vagy a nép e beszédek hallgatói.

Erkölcsi intelmek

A szinoptikus evangéliumok Jézus-beszédei többnyire erkölcsi előírásokat rótartalmaznak, a lemondásról, a bűnbánatról, a szelídségről, az irgalmasságról és más hasonló keresztény erényekről szólnak.

A mennyek országába való bejutásért áldozatot kell hozni. Mert a mennyek országa hasonlít a szántóföldön elásott kincshez, amelyet egy ember megtalál, s eladva mindenét, megveszi a szántóföldet. Másrészt viszont csak az juthat be a mennyek országába, kit Isten arra méltónak ítél. Hasonlít a mennyek országa egy királyhoz, ki menyegzőt rendezett fiának. Mivel a meghívottak nem mentek el a menyegzőre, a szolgák az utakról válogatás nélkül összegyűjtötték az embereket, úgy hogy a lakodalmas ház megtelt vendégekkel. A király azonan észrevette, hogy egyik vendég nincs menyegzős ruhában. Megparancsolha hát szolgáinak, hogy kötözzék meg kezét-lábát, s dobják ki a külső sötétségre. "Sokan vannak ugyanis a hivatalosak, de kevese3n a választottak." (Mt 22,14)

A szinoptikus evangéliumok (együttlátók - Máté, Márk, Lukács) Jézust jobbára Galileában, egyszerű emberek környezetében szerepeltetik. Talán ezzel is magarázható, hogy a három első evangélium számos szemléletes hasonlatot, példabeszédet tulajdonít Jézusnak, amelyek nagyrészt az Isten országáról szóló keresztény tanítást, az oda való bejutás erkölcsi feltételeit igyekeznek közérthetően megvilágítani.

Elérkezett a mennyek országa?

A hegyi beszéd aról is szól, hogy miként kell imádkozni. Helyesen az jár el, aki nem az emberek szeme láttára, hanem szobájába visszavonultan, zárt ajtók mellett, titokbanimádkozik. A helyes imádság mintája a "Miatyánk", amelyet a Máté-evangélium a hegyi beszédbe ágyazottan ad elő. (6,9-13) (A Lukács-evangélium a Miatyánkot más körülmények között és eltérő formában közli. - 11,2-4) A hegyi beszéd Miatyánkja Isten megzsólítása után ("Miatyánk, aki a mennyekben vagy") hét kérést foglal magában. Az első három Isten jogainak és hatalmának a világban való érvényesüléséért fohászkodik ("szentelették meg a neved, jőjjön el az országod, legyen meg az akaratod"), a másik négy pedig az ember legfontosabbnak tartott szükségletét adja elő ("mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, bocsásd meg vétkeinket,...ne vígy minket a kísértésbe...szabadíts meg a gonosztól").

Ezután Jézus az ószövetségi törvényhez való viszonyát fejti ki. Feladata nem az, hogy megszüntesse Mózes vagy a próféták tanítását, hanem hogy beteljesítse és tökéletessé tegye azt. Az új, messiási országban egy "i" betű vagy egy vesszőcske sem maradhat el a törvényből, inkább annak kiterjesztése következik be. A tízparancs ötödik előírása tiltja az emberölést. Jézus szerint már az is büntetést érdemel, ki haragot tart vagy aki rosszat mond felebarátjára. A tízparancs tiltja a házasságtörést. Az új előírás paráznaságnak tartja már a bűnös kívánságot is. A régieknek szóló parancs elítéli a hamis esküt, Jézus pedig mindenféle esküt tilosnak minősít. Ez a fajta törvényértelmezés az előírások tetűjéhez való ragaszkodással szemben a törvény szellemének a megtartását szorgalmazza.

Jézus az apostolok kiválasztása után nagy beszédet intézett a köré sereglett sokasághoz. A Máté-evangélium szerint e beszédet egy hegyen (5), a Lukács-evangélium szerint pedig egy hegy melletti sík mezőn mondotta el (6,17-49), lebilincselve hallgatóit. E beszédet az evangéliumok úgy adják elő, mint a messiási királyság kódexét, az újszövetségi Isten országának törvénykönyvét.Claude Lorrain: A hegyibeszéd

A "nyolc boldogság"

Jézus törvényeinek kihirdetését a "nyolc boldogság" közlésével kezdi, azt tanítva, hogy az Ószövetség ígéretei beteljesedtek, elérkezett az Isten országa, vége tehát a bánatnak és nyomoróságnak, a béke, az öröm, az üdvösség korszaka elkezdődött.

Az Evangéliumok a tanítványok, illetve az apostolok közül hármat (Pétert, Jakabot és Jánost) úgy szerepeltetnek, mint akik Jézus közvetlen környezetéhez tartoztak s különleges kiváltságokban részesültek. Ők lehettek egyedül tanúi pl. Jézus "színeváltozásának" és haláltusájának, vagyis ők szereztettek közvetlenül tudomást Jézus dicsőséges és szenvedő Messiás jellegéről.Raffaello Santi: Krisztus színeváltozása

Az Evangéliumok, amelyek a korai keresztény gyülekezetek egyházzá szerveződésének az időszakában keletkeztek, úgy mutatják be e látható, hívő közösséget, mint Jézus alapítását. E közöség magja az apostolkollégium, amelynek az a feladata, hogy Jézus tanítványai körét az evangélium hirdetése révén kiszélesítse és az isten országának, a messiási királyságnak az lérkeztét minden nép körében hirdesse.

12 apostol és a 72 tanítvány

Jézus az evangéliumok szerint már működésének a kezdetén megkezdte tanítványainak az egybegyűjtését. Egy alkalommal a Genezáreti-tó mellett megpillantott két testvért, Simon Pétert és Andrást, amint éppen hálót vetettek a vízbe.(Duccio: Péter és András elhívása)

Mind a négy evangélium különös figyelmet fordít Jézus nyilvános működésének a kezdeteire. (Mt 3,1-4,11; Mk 1,1-13; LK 3,1-4,30; Jn 2,1-12)Az evangéliumok szerzői előtt, akik Jézusban a Messiást látták és ezt a hitet akarták közvetíteni, egészen természetesnek látszott, hogy Jézus messiási küldetése különböző jelek által már fellépésekor félreérthetetlenül megnyilatkozott. Ha pedig az emberek számára nem volt más, mint "Józsefnek, az ácsnak a fia", ettől kezdve nyilvánvalónak kellett lennie, hogy ő Isten fia és fölkentje.

A fellépés előkészítése

Mielőtt Jézus nyilvános működését megkezdte, felkereste a Jordán folyó mellett működő Keresztelő Jánost, hogy megkeresztelkedjék.

(Joachim Patinir: Jézus megkeresztelkedése)