Adorans

1352-ben Nagy Lajos király az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend, a pálosok részére kolostort épített. A kolostor mellé a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére templomot emeltetett. Az egész település a templomról, ill. annak védőszentjéről kapta a nevét. Latinul: Maria nostra, ami szó szerinti fordításban a Mi Máriánk, magyarosan Magyarok Nagyasszonya, népiesen a Boldogasszony.

"Nagy Lajos királynak ez volt a legkedvesebb kolostora. Csak vallásos hittel telített és fegyelmezett lélek tudta hozzátartozói és alattvalói előtt nagy betegségét eltitkolni. Mielőtt elindult a velencei hadjáratba, itt jövendölte meg neki nagy győzelmét a szent életű Lukács házfőnök. Egyben azt is jelezte neki, hogy remete Szent Pál testét fogadalmához híven megszerzi Velencétől. A legenda szerint itt hajtott dús lombozatot az a hársfacsemete, amelyet Lukács atya ültetett el jövendölése emlékére, s melyet a királyról Lajos fájának neveztek el. A fa a XV. században a törökökkel vívott harcokban pusztult el." (Kisbán Emil: A magyar Pálosrend története, I. köt.)

Nagy Lajos király mélységesen tisztelte Szűz Máriát. Ausztriában a kis "Cella" fölé ő építtette a hatalmas gótikus templomot, hogy az századokon át a későbbi "máriacelli" zarándokhely legyen. 1382-ben Márianosztráról 16 pálost küldött Lengyelországba, és megalapította a częstochowai kolostort. A 16 pálosnak Mária-ikont adományozott, hogy azt vigyék magukkal az új kolostorba. Ezt a képet -valószínűleg- valamelyik itáliai származású udvari festője készítette. Mindezt azzal a szándékkal tette, hogy leányának, Hedvignek, a lengyel trónörökösnek új hazájában legyen lelki támasza.

Az egyik pálos történész szerint Hedvig Mária-nosztrán nevelkedett. Az egyház Hedvig királynőt a szentek közé iktatta, krakkói sírjánál pedig mindig friss virág jelzi a lengyelek tiszteletét és ragaszkodását. Márianosztrát meglátogatta Kapisztrán Szent János is, aki ezzel a megállapítással távozik: "Ha szenteket akartok látni, menjetek Nosztrára!" Járt itt Mátyás király és hitvese is, Beatrix királyné. 1526. augusztus 29., a mohácsi csata után Magyarország sorsa 150 évre megpecsételődött.

A márianosztrai pálosok még néhány évig védték a kolostort, de Esztergom, Vác és Nógrád eleste után már nem tudtak ellenállni, 1535-ben a "szépségéről és gazdagságáról és mélységes hiteléről híres" nosztrai kolostor a törökök pusztításának áldozatává vált. Buda felszabadítása után Márianosztra még 25 évig romokban hevert, végül 1711-ben két pálos érkezett, hogy előkészítse az újjáépítést. Ezt Széchényi György esztergomi érsek 17 ezer forintot kitevő hagyatéka tette lehetővé. 1729. augusztus 14-én, 203 évvel a mohácsi csata után a kolostor újra életre kelt. Esterházy Imre -aki pálosból lett esztergomi érsek- betegsége miatt segédpüspökét, Berényi Zsigmondot, a későbbi pécsi püspököt küldte el, aki augusztus 14-én kora reggel hatalmas néptömeg jelenlétében kezdte meg a felszentelés szertartását. Másnap, augusztus 15-én, a Szent Donátról elnevezett harangot szentelte fel. Csak 57 év telt el az újjáépítés és a felszentelés felemelő napjától kezdve, amikor II. József, a kalapos király egész birodalmában feloszlatta a fehér barátok rendjét is.

1786. augusztus 30-án hagyta el Márianosztrát az utolsó pálos. Mi történt ezután? A pálosok, amint megkezdték az építkezést, megkezdték a lelkipásztori munkát is. Ezt bizonyítja a gondosan vezetett anyakönyv is. A feloszlatás után P. Tallay Ágoston továbbra is Nosztrán maradt, mint egyházmegyés pap, és végezte a falu lelkipásztori munkát 1794-ig. Utána még Török Kristóf következett, akivel kihaltak a fehér barátok. A későbbi kiváló papok közül okvetlenül meg kell emlékezni Bőhm Károlyról, aki 1876 és 1882 között mint káplán működött Nosztrán, majd 6 év múltán visszatérve plébánosként folytatta munkáját. Az emlékezés sorából nem hagyhatjuk ki Prohászka Ottokár püspököt sem, aki nagyon szerette Márianosztrát. Esztergomi tanár korában minden csütörtökön Nosztrára vezetett az útja, és a zarándoklatokon is részt vett. II. József rendeletével a kolostor és a templom története kettévált.

A kolostor egy jó ideig üres maradt, 1809-ben ugyan a nemesi felkelés sebesültjei részére kórházat rendeztek be az épületben, de csak rövid időre. 1858-ban a kolostort női fegyházzá alakították. 1948-ig működött így, majd az 1950-es évektől kezdve férfifegyházként működik. A kommunisták cinizmusára jellemző, hogy 1950 után ebben a kolostor-börtönben tartották fogva az úgynevezett papi szakaszt, azaz a koncepciós perek világi és szerzetespapjait. Itt gyilkolták meg a ferences Kiss Szalézt is. A templom a fegyház udvarán, mint valami sziget teljesíti ma is a Nagy Lajos által elgondolt hivatását. 1986-ban Lékai László bíboros kívánságára felújították a Jézus Öt Szent Sebe búcsút, melyet mindig július első szombatján és vasárnapján tartanak. 203 évvel II. József feloszlató rendelete után, 1989. szeptember 1-jétől ismét pálos atyák látják el a kegyhelyet.