Szent Lőrinc diákónus és vértanú

Ünnepe: Augusztus 10.
+Róma, 258.

Lőrinc mint diákonus különösen gondot viselt a szegényekre és a betegekre. Mivel fődiákonus volt, másik hat társának munkáját is ő irányította. Maga is mosta a szegények lábát, és rendszeresen osztott közöttük alamizsnát. Legendája elmondja, hogy sok beteget gyógyított meg csodálatos módon, és vakok szeme világát is visszaadta.
Zubaran: Szent Lőrinc vértanú (metszet)Zubaran: Szent Lőrinc vértanú (metszet)
Mikor letartóztatták, a bíró első kérdése az Egyház kincseire vonatkozott. Szerinte ugyanis az Egyház mérhetetlenül gazdag volt, és nyilvánvalóan Lőrinc a kincstárnok. Hallották ugyanis és jelentették a bírónak is, hogy a pápa, mikor elhurcolták, odakiáltotta neki, hogy ossza szét az Egyház kincseit. Lőrinc kért a bírótól három napot, s megígérte, hogy elhozza az Egyház kincseit. Mikor a kiszabott három nap eltelt, megjelent egy sereg koldussal, bénával és beteggel, és azt mondta a bírónak: ,,Íme, itt vannak az Egyház kincsei!'' A bíró úgy vélte, hogy gúnyolódik vele, ezért azonnal átadta Lőrincet a hóhérnak.

Mint sok más vértanúnak, a kivégzés előtt még egy lehetőséget adtak a haláltól való menekülésre, és felszólították Lőrincet: ,,Áldozz az isteneknek, vagy egész éjszaka kínozni fogunk!'' A győztes válasza így hangzott: ,,Az én éjszakám nem ismer sötétséget, és minden ragyogó fényben úszik!'' Akkor hozták a rostélyt, rábilincselték, és a tűz fölé tették. -- A hívő nép pedig később az augusztus 10-e körül látható hullócsillagokat így nevezte el: ,,Lőrinc könnyei''.

Szent Lőrinc II. Szixtusz pápának (257-258) volt egyik legkedvesebb diakónusa. Feladata a liturgiában való segédkezés és a szegények szolgálata volt. Lőrincet tüzes rostélyon megégették, és a közelben eltemették. Egy Ciriaca nevű keresztény özvegyasszonynak a közelben volt sírtelke, és felajánlotta, hogy oda temessék el Lőrincet. Nagy Konstantin császár 330-ban nem a vértanú sírjára, hanem melléje épített templomot. A sír köré pedig ezüstráccsal elválasztott félkör alakú helyiséget vájatott ki. A vértanú sírja fölé csak II. Pelagiusz pápa (?590) építette fel a bazilikát. A többször átépített és bővített bazilika legértékesebb képei a XI. századból valók, melyek megörökítik Szent Péter apostolt Szent István és Lőrinc diakónusokkal. De itt található húsz freskó Szent Lőrinc életéről. Itt található a vértanú diakónus ereklyéje is, akinek dicsőségét a diadalív felírása is hirdeti: "Szenvedésed lángjai templomaidat tiszteletre méltó fénybe burkolták, Lőrinc levita!"