Ünnepe: október 8. Mennyei fejdelemnőnek tisztelhették tehát Máriát az első, Krisztus hitére tért magyarok, és megerősítette őket e hívő tiszteletükben Szent István király, amikor elmerülve abban a gondban, hogy kire maradjon halála után az ország, a nép s az egyház vezetése, istápolása, Szűz Mária oltalmába ajánlotta önmagát és királyságát. E természetfeletti kapcsolatot Mária és hazánk népe között a Szent István halálát követő belvillongások sem tudták elhomályosítani, és Szent László, a lovagkirály uralkodása idején új virágzásba borult. Tatárral, törökkel szemben egyaránt Jézus és Mária nevét kiáltva védte életét, hitét és övéit a középkor magyarja, mikor pedig az 1683. szeptember 12-i, a Bécs melletti Kahlengergen lezajlott csatában visszaszorították a török szultán seregeit, megkezdődhetett a magyarországi török uralom felszámolása. 1693-ban I. Lipót király a török elnyomás alóli felszabadulásakor, hálája jeléül megismételte az ország Szent István-i felajánlását a Nagyasszonynak. Az egyházi élet újjászervezésében ismét nagy szerepet játszott "mindörökké áldott Nagyasszonyunk". XIII. Leó pápa 1896-ban, a magyar millennium alkalmával, az akkori esztergomi prímásérsek, Vaszary Kolos bíboros kérésére, mint külön ünnepet engedélyezte Magyarország részére. Eleinte október 2. vasárnapján ünnepelték. X. Szent Pius pápa tette át október 8-ra. A II. Vatikáni zsinat után helyezte át a Magyar Püspöki Kar szeptember 12-re, de 1984-től ismét október 8-án üljük. Mi magyarok elsőként, de nem egyedül tiszteljük Nagyasszonyunknak, azaz nemzeti Patrónánknak a Boldogságos Szúz Máriát. Hogy csak néhány más országot említsünk: Bajorországban 1620-ban, a fehérhegyi csata után kezdték nemzeti Patrónaként tisztelni Máriát, s 1916-tól ünneplik. Franciaországot XIII. Lajos király ajánlotta Máriának 1638-ban,és Nagyboldogasszony napján emlékeznek rá. Ausztriát III. Ferdinánd ajánlotta fel Máriának, 1647-ben; ők december 8-án ünneplik. Lengyelország Királynőjévé János Kázmér király nyilvánította a Szűzanyát 1656-ban. 1754-ben a Mexikói alkirályságot, 1821-ben Mexikót, 1910-ben egész Latin-Amerikát a Szűzanya oltalma alá helyezték. XIII. Leó adta jóváhagyását ahhoz, hogy a Szűzanyát Katalónia és Dél-Ázsia Patrónájaként tiszteljék, valamint ahhoz, hogy az angol püspökök 1893-ban felajánlják Angliát, melyet attól fogva Mária hozományának tartanak. Az ünnepre való legismertebb énekünk e szavakkal kezdődik: "Boldogasszony Anyánk, régi nagy Patrónánk!" A boldog jelző nemcsak a latin "beata" egyszerű fordítása... Már a 13. században volt olyan jelentése e szónak, amely a.m. gazdag: a mólt század végén pedig az áldott, a terhes állapot jelzésére is használták. Ma nem a csatatereken dől el a magyarság jövője, hanem a szülészeti osztályokon! És azokban az otthonokban, családokban épül tovább, ahol a szülők a mindennapi kenyér mellé hitük, reményük és szeretetükből bőségéből, gazdag, egyre megújuló tartalmából tudnak és akarnak adni gyermekeiknek. Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátrónánk! Ó Atya Istennek Kedves szép leánya, Nyisd fel az egeket sok kiáltásunkra. Kegyes szemeiddel tekintsd meg népedet, Sírnak és zokognak árváknak szívei, Vedd el országodról ezt a sok ínséget, Irtsd ki, édes Anyánk, az eretnekséget, Hogy mint Isten Anyját régen tiszteltenek, Tudod, hogy Szent István örökségben hagyott, Sokat Fiad ellen, megvalljuk, vétettünk, Jézus Fiad előtt hajts térdet érettünk, Dicséret, dicsőség legyen az Atyának,
|
|||
