(Ordo Sanctissimae Trinitatis)
1609 óta a koldulórendek között tartjuk számon. apostoli cél: a veszélyeztetett hitű keresztények lelkipásztori szolgálata, a Szentháromság tiszteletének terjesztése, missziós tevékenység. A legenda szerint Mathai János első miséjén vörös és kék keresztet viselő fehér ruhás angyalt látott, amint kardját védelmezően rabok fölé emeli. Mivel nem tudta megfejteni a látomást, egy szentéletű remetéhez, Valois Félixhez fordult tanácsért. Ekkor mindkettőjüket újabb látomás győzte meg arról, hogy Isten valami különös hivatást szánt nekik. Háromévi ima után Rómában a pápától engedélyt kértek egy rabkiváltó rend alapítására. A pápa egyedüli kívánsága az volt, hogy az új szerzetesi közösséget a Szentháromságnak szenteljék. A trinitáriusok fehér ruhát öltöttek, szívük fölött nagy vörös és kék kereszttel. Cefroid-ban megépült az első kolostor, a következő Rómában. Első vállalkozásuk alkalmával 186 mór fogságban sínylődő keresztényt váltottak ki. A két alapító megosztotta a feladatokat: János inkább a rabkiváltást szervezte, Félix viszont az új rendtagok képzését biztosította. Közben otthont építettek rabságból szabadult, idős beteg emberek számára. A trinitáriusok Észak-Afrika mellett eljutottak egészen Indiáig, sőt Tatárországig. Csatlakoztak a keresztes hadakhoz, a seregben ápolták a betegeket, temették a halottakat. A középkorban kolostoraik száma elérte a 800-at. Magyar földön a XVIII. században telepedtek meg: Illava, Sárospatak (1694), Pozsony (1697), Komárom (1712), Nagyszombat (1716), Eger (1717) és Óbuda (1738). A magyar trinitáriusok száma kb. másfélszázra tehető. Az első magyar rendtag, Marsovszky György 1695-ben öltözött be Illaván, az utolsó, a székely Sziker Damján 1811-ben hunyt el. A rendet II. József törölte el Magyarországon. A XVIII. században kereken 250 ház 13 rendtartományt alkotott. A reformáció megtizedelte a rendet. A párhuzamosan megindult belső reformtörekvések következtében sarusokra és a reformált sarutlanokra szakadtak. Az első csoport teljesen eltűnt. A megmaradtakra a francia forradalom mért végzetes csapást. Csak a reformált ág egy Rómába menekült kis része maradt fenn. Ebből indult ki a rend XIX. századi fölvirágzása. Ma a trinitáriusok a társadalom peremére szorultakat szolgálják előszeretettel, de szívesen indulnak bárhová ahol karizmájuknak megfelelően szolgálatára lehetnek az Egyháznak. Lelkiségük alapja: negyedik fogadalmukkal teljesen Istenre hagyatkoznak, a keresztség kegyelmének erejében életüket végleg a Szentháromságnak szentelik. Kötelezik magukat a kor rabjai, a szegények, az üldözöttek szolgálatára. Tanulmányozzák a modern rabszolgaság válfajait. Aki úgy érzi, készen áll a hit életére, a fogadalmak szellemében a legkisebbek szolgálatára, az rendelkezik a trinitárius hivatás előfeltételeivel. A jelentkezőnek vagy érettségivel vagy valamilyen szakmabeli képesítéssel kell rendelkeznie. A közösségben a papok és a testvérek teljesen egyenlők. 1989-es adatok szerint a trinitárius szerzetesek száma 96 házban 609. A Trinitárius rend központi háza: |
|||
