Feltámadás és mennybemetel

Az üres sír

Abban mind a négy evangélium megegyezik, hogy az ünnep elmúltával, a hét első napján, kora hajnalban asszonyok mentek Jézus sírjához. A cél megfogalmazásában azonban már eltérően nyilatkoznak az evangéliumok: Máté és János szerint csupán kegyeletből menek oda, Márk és Lukács szerint pedig azért, hogy megkenék Jézus testét. (Mt 18,1; Mk 16,1; Lk 24,1; Jn 20,1)

A Márk-evangélium - a legrégibb szöveg - a továbbiakat a következőképpen foglalja össze: mikor az asszonyok a sírhoz értek, meglepődve tapasztalták, hogy a kő el van hengerítve a sír bejáratától. Mikor beléptek a sírboltba, nem találták ott Jézus testét. Megpillantottak viszont egy fehérruhás ifjút, aki közölte velük, hogy Jézus, akit keresnek, feltámadott. Az ifjú felszólítota őket, hogy a hírt vigyék meg a tanítványoknak. Ők azonban annyira megrémültek, hogy elemenkültek a sírtól és senkinek semmit nem mertek elmondani. (Mk 16,1-8)

Máté úgy tudja, hogy mikor az asszonyok a sírhoz értek, nagy földindulás támadt, miközben egy angyal leszállt az égből, elhengerítette a követ és ráült. Tekintete fénes volt, ruhája pedig olyan volt, mint a hó. Az őrök ennek láttán, félelmükben halálra rémültek. Az angyal itt is felszólította az asszonyokat, hogy vigyék meg a feltámadás hírét az apostoloknak. (Mt 28,1-10)

Lukácsnál két ifjút találnak asz asszonyok a sírnál, akik ugyanazt az utasítást adják, mint Máté angyala. (Lk 24,1-12) Míg azonban Márk szerint elhallgatták azt, amit látak, Máté és Lukács szerint teljesítették a parancsot és megvitték a feltámadás hírét a tanítványoknak.

- Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ebben az időben a nők szavára nem sokat adtak.

Jánosnál Mária Magdolna egyedül ment a sírhoz s amikor észrevette, hogy a követ elmozdították, elfutott Péterhez és a szeretett tanítványhoz azzal a hírrel, hogy Jézust ellopták és nem tudni hová vitték. (Jn 20,1-3)

Máté elbeszélésében a tanítványokhoz siető asszonyok az úton találkoztak Jézussal. Leborultak előtte, átkarolták lábait. Jézus azt üzente a tanítványoknak, hogy térjenek vissza Gelileába, ott viszontláthatják őt. Lukácsnál a tanítványok nem hittek az asszonyoknak, csak Péter futott a sírhoz, amelyben csak az ottmaradt lepleket találta. Jánosnál Péter és egy másik tanítvány futva igyekezett a sírhoz. Meglátván az üres sírt, megértették az Írást, amely szerint Jézusnak fel kellett támadnia.

Máté arról is beszámol, hogy a sír mellé kirendelt őrök közül néhányan jelentették a főpapoknak a történteket. Ezek tanácsot tartottak, aztán sok pénzt adtak a katonáknak és meghayták nekik, hogy mindenkinek azt mondják: éjnek idején, amíg ők aludtak, eljöttek Jézus tanítványai és ellopták a holttestet. A katonák elfogadták a pénzt és úgy tettek, ahogy kioktatták őket. (Mt 28-11-15)

Az ellentmondásos híradásokból nyilvánvaló, hogy azoknak a lényegét kell tekinteni, a feltámdáshit szökségszerű következményét. Ha ui. Jézus a hit szerint feltámadt, akkor sírjának is üresnek kellett lennie.

M.S. Mester: Feltámadás

Marint Schongauel: Ne érints meg! - Moli me tangere!

Jézus megjelenései és távozása

Az evangéliumok nemcsak az "üres sír" elbeszélésével, hanem Jézus különböző megjelenéseinek a leírásával is a feltámadás hitét akarják elmélyíteni, motiválni. Az üres sír ui. egymagában még nem vezet szükségképpen  feltámdáshoz. (A testét pl. el is lophatták, vagy az ideiglenes sírhelyből végleges temetkezőhelyére vihették.) Ezért ha tanúskodni kartak Jézus feltámadásáról, fel kellett sorolniok azokat a személyeket, akik találkozta vele és szemléletesen kellett előadni ezeket a találkozásokat.

Az evangéliumok a feltámadás és a mennybemenetel között Jézusnak nyolc mejelenését beszélik el. (Pál levei még további két mennybemenetel előtti megjelenésről adnakhírt és arról, hogy a mennybemenetel után Jézus megjelent magának Pálnak is.) Az elbeszélések sokszor lényeges pontokon is eltérnek egymástól, de nem egyeznek meg a jelenések helyére és sorrendjére vonatkozóan sem.

Az evangéliumok szerint Jézus megjelent a sírtól távozó asszonyoknak, Mária Magdolnának, aki előbb a kertésznek vélte, az Emmauszba tartó tanítványoknak, Péternek, az apostoloknak Tamás nélkül, az összes tanítványnak zárt ajtók mögött, az összes tanítványnak a mennybemenetelkor, öt apostolnak és két tanítványnak Tibériás tavánál (azaz a Genezáreti-tónál).

Az Emmauszba tartó tanítványokhoz még a feltámadás napján csatlakozott Jézus, de azok nem ismerték föl, csak este, amikor asztalhoz ültek és megtörte nekik a kenyeret. (Lk 24,13-35) Tamás nem volt az apostolokkal, amikor először megjelent nekik és nem is hitte elbeszélésüket. "Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem" - mondta.

Gerard van Honthorst: Hitetlen Tamás

Jézus és Tamás

Mikor Jézus nyolc nap  múlva ismét megjelent tanítványainak, akik közt a hitetlen Tamás is ott volt, Tamáshoz fordult és felszólította, hogy nézze meg kezét és nyúljon az oldalába. Tamás erre fölkiáltott: "Én uram és Istenem!" Jézus csak ennyit mondott: "Hittél mert láttál. Boldogok, akik nem látnak és mégis hisznek." (Jn 20-19-31) Az elbeszélés szándéka nyilvánvaló: a föltámadás hitére sarkallja azokat, akik csa a keresztény igehirdetésből értesültek az eseményekről. A jános-evangélium kifejezetten is megfogalmazza a jelenések leírásának célját: "Ezeket azonban följegyeztem, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten fia, s hogy a hit álta életetek legyen bene." (Jn 20,31)

A megjelenések másik csoportjáról szóló elbeszélések már nem a feltámadás hitét akarják feléleszteni, hanem az őskeresztény misszió képét, az egyházá szerveződő és világhódító útra induló kereszténységet akarják bemutatni. E misszióra az evangéliumok szrint maga a feltámdt Jézus adott megbizatást: "Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, elkárhozik." (Mk 16,16) A szerveződő egyházban a pásztori hatalom Péteré, aki ugyan háromszor megtagadta Jézust, de afeltámadás után háromszor ki is jelentetee, hogy szereti őt, éspedig jobban, mint a töbeik. Jézus ezért meghagyta neki: "Legeltesd juhaimat!" (Jn 21-15,17)

Jézus feltámadása után negyen napig tartózkodott a földön. A negyvenedik napon megjelent Jeruzsálemben, ahova az apostolok visszatértek. Kiadta a missziós parancsot, majd meghagyta tanítványainak, hogy maradjanak együtt Jeruzsálemben, mígnem elküldi nekik a Szentlelket maga helyett. Aztán kivezette őket az Olajfák hegyére és aszemük láttára fölemelkedett az égbe. A tanítványok mindaddig merően nézték a távozó Jézust, míg egy felhő el nem fedte őt tekintetük elől. (Mk 16,19-20; Lk 24,50-53; Csel. 1,4-11)

Andrea Mantegna: Krisztus mennybemenetele

Giotto: Krisztus mennybemenetele