(Congregatio a Domina Nostra Canonissarum Regularium Ordinis Sancti Augustini) Alapította Fourier Szent Péter (1565-1640) ágostonrendi kanonok, mattaincourt-i plébános és Boldog Alix Le Clerc (1570-1622) 1597 karácsony éjjelén Mattaincourt-ban, Szent Ágoston Regulája szerint A rend jóváhagyása 1628-ban történt meg. Az új közösség minden imájával, munkájával és vállalkozásával a szegény gyermekek nevelését akarta szolgálni. "Mindig nagy ösztönzést éreztem arra, hogy valamennyi ügyünket a Boldogságos Szűz oltalma alá helyezzem." "Sejtettem, hogy a hivatás, amelynek szentelem magam, sok üldöztetésnek lesz kitéve, de soha nem semmisül meg, mert Isten élteti." Boldog Alix Le Clerc A pápai klauzúrában élő ágostonos kanonisszák rendje rendkívül gyorsan elterjedt Európában; a leánynevelés és oktatás úttörőinek számítottak. 1792-ben már kereken 4000 apáca nevelte a leányifjúságot 90 kolostorban. Legtöbbjüket a francia forradalom semmisítette meg. Az 1989-es adatok szerint a Notre Dame rendnek 85 házában 830 nővér él és végez nevelő munkát. Az egyes rendházak függetlenek egymástól, a zsinat óta alkotnak federációt. 1925-től a szigorú, pápai klauzúrát püspökivé alakították át. Franciaországon kívül a Notre Dame nővérek a következő országokban működnek: Anglia, Hollandia, Belgium, Luxemburg, Németország, Ausztria, Csehszlovákia, Olaszország, Vietnam, Hon-Kong, Algéria, Csád, Zaire, Brazília és Mexikó. A Notre Dame nővérek magyar földön először Pozsonyban nyitottak iskolát 1747-ben. Következő alapításaik: Pécs (1851), Bölcske (1922), Zalaegerszeg (1929) és Nagykanizsa (1933). Az újjáalakult közösség több nővére hitoktatást végez Pécsett, ugyanitt óvodát és napközi otthont szerveznek. Jelenelgi címük: Maróthy Jolán (?) "Mindenek előtt, kedves testvérek, szeressétek Istent, utána felebarátotokat, mert ez a két legfőbb, alapelvként nekünk adott parancsolat. Azért jöttetek ide, hogy egyetértésben éljetek az Úr házában, egy szív és egy lélek legyetek Istenben." "A Miasszonyunk nővér a leánynevelést választotta egyik legfőbb kötelességének. Különös odaadással vigyáz arra, hogy a rájuk bízott ifjúság keresztségének drága ajándékát soha el ne veszítse, hanem azt mindörökre megőrizze. Ezen fáradoznak a buzgó tanítónők, éspedig nagyon szívesen, nagy hűséggel és ingyen, anélkül, hogy ezért fizetést, dicsőséget, dicséretet, vagy bármiféle kicsiny vagy nagy földi jutalmat várnának. Hogy a szolgálatukat Isten előtt minél kedvesebbé, az emberek számára pedig minél hasznosabbá tegyék, Istenért különös szeretettel viseltetnek a leánykák iránt, akik tanulás végett hozzájuk járnak. Az igazi édesanya szeretetével, bölcsességgel és szerénységgel éreztetik velük, hogy őket Isten előtt dicsőségüknek, koronájuknak és örömüknek tekintik." Forier Szent Péter |
|||